Báthory-film
Tegnap volt szerencsém látni Juraj Jakubisko Báthory-filmjét. Hát, nem jó. Szerintem.
Szó nem érheti a ház elejét, tisztes iparosmunka, vannak benne statiszták, meg tájak, meg csaták, meg kosztümök, profi a hang, meg a kép, meg a színészi munka. Egyszerűen csak nem ad semmit, ami megérne két órát az életünkből.
Mintha a Rózsa nevéből Hannibal Lecter írt volna forgatókönyvet Fellini fiának egy amerikai produkcióhoz.
Van misztifika, meg ezotérika a divat kívánalmainak megfelelően adagolva – milyen főrend már az, akinek egy vacak jósnőre sem futja – meg borzalom bőven mérve, nemritkán öncélúan. ( A tovasuhanó hintó mellett ifjú hölgyek lángolnak a mezőn. Csak úgy. Bizony, nem lehetett könnyű ifjú hölgynek lenni a török időkben!)
Viszont a cselekmény zavaros, követhetetlen. Még nekünk is, akik von Haus aus ismerjük a történelmi hátteret, egy angolnak, németnek vagy franciának pedig lövése sem lenne, hogy ki van kivel és miért.
Viszont a figurák elnagyoltak, lélektanilag hiteltelenek. Időnként megváltoznak, de nem tudjuk miért, az is lehet, hogy csak a vonatkozó kérdésben változott meg a véleményük, de ezt sem tudjuk. Időnként tesznek ezt-azt, ami kínosan ellentmond mindannak, amit előtte vagy utána történt. (A háborúból hazatérő részeg férj megerőszakolja a terhes Erzsébetet - még kedvenc ebét is kinyírja -, aki ennek következtében elvetél. Bözsink mindezek után odaadó szerelemmel csügg apucin, miközben az elhalt magzat iránt egészen beteges rajongással viseltetetik, meg is festeti földi maradványait, a festmény viszont a tűz martaléka lesz. Nos, nekem ez hihetetlen, ellentmondásos, zavaros zagyvaság. Netán művészettel volna dolgunk és ezek magas szimbóleumok? Ha csak úgy nem!)
A humoros szál erejéből 2-3 bágyadt mosoly kicsiholására futotta. Ez bizony nem sok, de nehogy már vigyorogjunk, mikor alig múlt el a mohácsi vész!
Kétségtelen bizonyossággá vált viszont az, az eddig sem légből kapott vélekedés, miszerint történelmi tabló ebben a régióban nem készülhet Franco Nero közreműködése nélkül. (Régóta az a sziklaszilárd véleményem: a szlovákok hasonlítanak ránk a legjobban. Azért is utáljuk egymást ennyire!)
Végül megtudjuk, hogy a pénzéhesek és mohók pénzéhségükben és
mohóságukban minden gonoszságra képesek, nem átallnak ármányt szőni
és befeketíteni és néha még az utókort is megtévesztik. De ráfáznak
a sompolygásra, főleg ha szerelmesek.
Nem mondod, Juraj!
Érdekes leírás. Talán éppen ezért még jobban meg akarom nézni, na nem mintha mazochista lennék, vagy rád akarnék cáfolni, de egyszerűen érdekel.
A filmet nem láttam, valószínűleg nem is fogom. A rendező nyilatkozatát láttam és hallottam, amint kijelentette, hogy Mátyás és Báthory Erzsébet az ő (szlovák) történelmi alakjaik. Tudtommal a szlovákok sosem voltak önálló ország lakói, ők mindig is tótok voltak, ahogyan a szlovákiai magyar testvéreink ma is így említik őket. A tótok pedig egy kis népcsoport volt a Magyar Királyságban. Ja, így átvitt értelemben az ő királyuk is volt, bár a nyilatkozatból nem éreztem ki az átvittséget. De sebaj, gyüjjenek a tótok, oszt hozzák az ejrót az elvtársak zsebibe.
@talema: Jó szórakozást! Senkit nem akarok lebeszélni, ez csak egy vélemény volt.
@piszkafa: A bejegyzés nem kívánt csatlakozni semmilyen nacionalista hőbörgéshez sem, ezt egyébként a film sem teszi, ez mindentől függetlenül komoly érdeme. A legárgusabb szemű nemzetvédő sem találhat benne kifogást.
Arról pedig végképp nincs mondanivalóm, hogy kicsoda kinek a királya volt egy fél évezreddel ezelőtt. Arról sincs, hogy milyen sajtból van a Hold.
@Álszentfazék: Nem is úgy értettem, mondom, csak kíváncsi(bb) lettem ettől a véleménytől. :))
Re 4.: Ehhhehhheeeeee........... :)))
@talema: Nos, én pedig a vélemébyedre lennék kíváncsi, ha láttad. :)
@Álszentfazék: Amint láttam, le is írom. Csak nekem nem egyszerű a filmezés, mert moziba nem nagyon jutok el, letölteni én -pc analfabétaságom okán- képtelen vagyok,úgyhogy csak ha megszán egy jótétlélek,jutok az áhított filmhez.
De sikerülni szokott, csak ki kell várni. :))
Tegnap felmerült egy régi -az amnézia által időlegesen eltemetett- emlék, régvolt tinikoromból. Annak idején olvastam az életéről, nem regény volt, hanem amolyan dokumentum-szerűség. Még kutatnom kell, hogy pontosan kiderüljön erről minden, de a semmihez képest ez már határozottan jó jel.
:))